Kérdezz-felelek

2018.11.09. Kérdezz-felelekNemrég kértelek Titeket, kérdezzetek tőlem bármit és megígértem, válaszolok ebben a bejegyzésben. Elég különböző kérdések gyűltek össze rólam, a könyvélményeimről és a blogról is. Köszönöm, hogy részt vettetek ebben a kis játékban, remélem, kielégítő válaszokat adok majd! A bejegyzés végén lesz egy kis csavar, ami remélem, érdekes beszélgetést indít majd el… De először jöjjenek a kérdéseitek:

Mi a szakmád/végzettséged, mivel foglalkozol?

Gimnáziumi érettségim van. Még iskola mellett elkezdtem dolgozni gyorsétteremben. Tanultam egyetemen, magyar szakon, de nem fejeztem be. Iskola után ügyfélszolgálaton dolgoztam: adminisztratív munka, ügyfelekkel levelezés, telefonálás, panaszkezelés. Dolgoztam terjesztési osztályon lapkiadónál is. Jelenleg háztartásbeli vagyok Ausztriában egy kisvárosban, ahol a férjem csodálatos szakmai lehetőséget kapott. 

Milyen voltál az iskolában?

Kicsi. Én voltam mindig a legalacsonyabb és az egyik legjobb tanuló, ráadásul hatosztályos gimnáziumba jártam. Tizenkét évesen, százhúsz cm magasan kerültem be a gimnáziumba, egy nem általam választott, babarózsaszín ruhában, aminek meglett az eredménye. Mindenki irtó cukinak tartott és amint sorra kerültem volna mondjuk a büfében, hátralöktek. Viccet félretéve, elég sok gúnyolódásban, piszkálásban volt részem általánosban és gimnáziumban is. Mikor tizedikben iskolát váltottam, akkor végre egy olyan osztályba kerültem, ahol nem éreztem magam egyedül. De azt hiszem, én voltam a jókislány. Nem dohányoztam, nem ittam alkoholt, nem jutottam el a testiségig a kapcsolataimban. Tanulmányi eredményeim viszont nem maradtak meg olyan jónak, mert folyton álmodoztam az ablakban.

Ha adhatnál egy tanácsot a fiatal énednek, mi lenne az?

Ez a legnehezebb és legszemélyesebb kérdés. Felkészíteném-e arra, mi vár rá, vagy hagyjam, legyen minél tovább egy ideálista, álmodozó, ártatlan kislány? Azt hiszem, azt mondanám, hallgasson a megérzéseire, különösen, ha veszélyt érez és álljon ki magáért, mert más nem fog.

Ha választhatnál, milyen varázserőd lenne?

Láthatatlan szeretnék lenni vagy fotografikus memóriát szeretnék, hogy minél többet olvashassak zavartalanul.

Miért kezdtél bele a blog írásba?

Amikor elkezdtem, akkor különböző gyógyszereket kellett szednem, amik kihatottak a koncentrációmra és a memóriámra. Nem akartam, hogy az olvasmányélményeim feledésbe merüljenek, így le akartam írni őket és az agyam is szerettem volna megtornáztatni az írással. Ezzel egyidőben kerestem pár könyvről véleményt az interneten, és megtaláltam a molyt, ahol vissza-visszaköszönt néhány név és blog több könyvnél is. Pupilla, Miamona blogjait láttam először és egy idő után hozzá is mertem szólni pár bejegyzésükhöz. Egy idő után pedig szép lassan elkezdtem utánanézni a technikai és egyéb dolgoknak, nagy levegőt vettem, és elindult az első blogom. Ez nagyjából öt éve volt és nagyon jó döntésnek bizonyult.

Van olyan bejegyzésed, amit ma már máshogy írnál meg / nem tennél így ki?

Persze. Az első blogomból kb. semmit sem tartottam meg. Mikor legutóbb költözött a oldal, pár bejegyzés nem került vissza, néhány meg átalakult. Idővel változtam, eleinte nagyon rövid bejegyzéseket tettem ki, mert a gondolatmenetem egyes elemeit természetesnek gondoltam, így nem fejtettem ki bőven mindent. Próbálok összeszedettebben írni, mindent kifejteni, így már van olyan, amit másképp írnék meg.

Én csak most kezdtem bele a blogolásba, így kíváncsi lennék rá neked milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban és ha most kezdenéd, lenne-e valami, amit másképp csinálnál? Illetve, hogy mennyiben változott az életed, mióta blogolsz? A környezeted mennyire támogat abban, amit csinálsz?

Nagyrészt pozitív tapasztalataim vannak, bár akad szélsőségesen negatív is, amit meg kellett tanulnom kezelni. Ez nem az első blogom, így változtattam már azon, amit nem éreztem magaménak: a külső letisztultabb lett, most már csak saját képeket használok. A gondolataimat bővebben kifejtem, a magam mércéjének igyekszem megfelelni és tudom, mit nem szeretnék a blogba. Tudatosabb lettem. Az életem annyiban változott, hogy kitöltöttem a szabadidőm, enyhített a blog a magányomon, új ötleteken töröm a fejem, ami lendületet ad. Háztartásbeliként finoman szólva sem volt részem elismerésben, inkább előítéletekben, a blog ezen is változtatott. A környezetem támogat, a férjem a legfőbb kritikusom, minden bejegyzésemet elolvas, mielőtt kiteszem, szól, ha elgépeltem valamit, vagy ha nem faroltam ki rendesen egy mondatból. A saját családom tudja, hogy blogolok, de nem olvasták soha. Feketebárány vagyok könyvek szempontjából, ők nem igazán olvasnak. De örülnek nekem.

Melyik saját bejegyzésed a kedvenced? Miért?

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten. A könyv pontosan az, amire szükségem volt: nosztalgia a békebeli idők után, a múltbeli Budapestről egy eleven kép és zseniális karakterek. Az eszperentével nem csak kihívás elé állítottam magam, de a könyv szellemiségét is szerettem volna visszaadni. Felidéztem a saját gyerekkorom is, mikor a testvéremmel órákig, olykor napokig eszperente nyelven beszéltünk, hogy ne értse senki, miről is van szó. Jó volt a játék a magyar nyelvvel.

Ha nem könyves blogot vezetnél, akkor milyet?

Esetemben nem kérdés, semmi más nem jut eszembe. Maximum a személyes blog, de abban nem látok akkora potenciált, hogy tényleg bele is vágjak.

Van kialakult rituáléd egy blogbejegyzés írásakor?

Van. Olvasás közben jegyzetelek. Van egy külön jegyzettömbön tele egyéb ötletekkel is. Ezek általában hetekig-hónapokig változnak, míg el nem érik azt a formát, amit érdemes megírni. A képeket előre megcsinálom, mikor a fényviszonyok megfelelőek. Majd beteszek valami instrumentális zenét, ami illik a hangulatomhoz, meggyújtok egy illatgyertyát, öntök magamnak kávét vagy teát, és elkezdtem megírni a bejegyzésem. Ideális esetben a kutyám vigyáz rám, a macskám meg a billentyűzetemen rohangál, hogy inkább őt böködjem, ne a gépem…

Egy-egy bejegyzés megírása mennyi időt vesz igénybe, mennyire hagyod leülepedni az olvasottakat, illetve milyen tanácsokkal látnál el egy kezdő könyves bloggert?

Ez a bejegyzés jellegétől, témájától, hosszától is függ. A leghosszabb idő, tizenkét-tizennégy óra volt, a Rhaegar Targaryenről szóló bejegyzés. Ott sok volt a róla szóló részek kikeresése a könyvekből, a különböző elméleteim logikájának tisztázása. Arra is aludtam egyet, és reggel beugrott egy lényeges összefüggés. A legrövidebb pedig a Minden, minden volt, azt egy levegővel négy óra alatt megírtam és alig kellett javítanom. A kettő között elég széles palettán mozog, mennyi időt vesz igénybe egy-egy bejegyzés. Az első blogomnál gyakran akkor írtam, amikor befejeztem a könyvet. Biztos van, akinek ez beválik, én inkább hagyom leülepedni, közben és utána is gondolkozom róla / rajta. A kezdő bloggereknek azt hiszem, ez a bejegyzés segíthet legtöbbet.

Hogyan látod magad öt év múlva?

Őszintén, sehogy sem látom magam, még egy év múlva sem. Nem vagyok az a típus, aki ennyire előre tervezne, mert hajlamos vagyok elvárásokat kreálni magamnak ebből és ha nem felelek meg, az csak az önmagammal szembeni negatív érzéseimet táplálja. Én inkább az előttem álló kisebb lépésekre koncentrálok, egyszerre csak egyre, ami még nem túl nagy ugrás számomra, de nem is túl kicsi, hogy elvesszek a részletekben.

Jelenleg hova látogatnál el legszívesebben?

A Párizsi Nagyáruház kávézójába (bár nem tudom, újranyitottak-e), ami a kedvenc helyem Budapesten. Könyvek, málna ízű forró csoki, élő zongoraszó, gyertyák és nagy fotelek egy gyönyörű épületben…

Kávé vagy tea párti vagy inkább?

Leginkább koffein párti vagyok és nagyon finom aromás kávékat találtam egy kávéházban, úgyhogy kávé. Jelenleg a marcipános van soron, utána a rumos csokis. Sok tejjel, édesítővel és jéggel iszom általában, egyet reggel, néha egyet délután. Teából a feketét és a gyümölcsösöket szeretem, szigoúan teafűből, leforrázva. A fekete teát angolosan iszom, tejjel. (Amúgy magában nem szeretem a tejet, ez a két dolog, amiben megiszom…)

Hogyan találkoztál a pároddal és mi a legfontosabb, amit a kapcsolatotokból tanultál?

Sem a férjem, sem én nem emlékszünk, hogyan találkoztunk először. Évekig barátok voltunk. Vagy egy osztálytársamon vagy az ő csoporttársán keresztül találkoztunk először, mindkét verzió egyformán esélyes. A lényeg, hogy egy társaságban mozogtunk több szálon keresztül is és kerestük egymás társaságát jóval azelőtt is, hogy bármi történt volna köztünk. A közös életünkből pedig rengeteget tanulok a mai napig, de azt hiszem, a legfontosabb, hogy el kell fogadni a másik személyiségét, szokásait, nyitottnak kell lenni a kommunikációra, kompromisszumra, meg kell tanulni lezárni a múltat és továbblépni. A legrosszabb időszakokat is megszépítheti, ha tudjuk, a másik mindig ott áll mellettünk, lesz, ami lesz…

Mi a kedvenc filmed?

Ez majdnem olyan nehéz, mint kedvenc könyvet választani. Nagyon szeretem a klasszikus, régi filmeket és az ötletes újakat. Nagy kedvencek nagyon tömören összeszedve: Amerikai Szépség, A szavak titkos élete, A remény rabjai, Egy egyedülálló férfi, Lesz ez még így se, A kétszáz éves ember, Holt Költők Társasága, Majd elválik, A ruhakészítő, A suttogó, A tökéletes trükk, Hacsikó, A király beszéde, Marnie, Hátsó ablak, Szökőhév, Hogyan kell egymilliót lopni?, Harry és Sally, A szerelem hálójában, Ház a tónál, A szív hídjai, Csillagpor, Szívtiprók, Titanic, Karib tenger kalózai, A sötét lovag, A gyűrűk ura. És ez már erősen szelektált lista…

Az olvasáson kívül milyen hobbid van?

Blogírás, ami elég sok időt kitölt, fényképezés, társasjáték, mozi. De a legjobb egy beszélgetés vagy egy közös élmény a családommal és a barátaimmal.

Mi a legviccesebb dolog, amit a kutyád vagy a cicád csinál?

Merlin a mókamester nálunk, vele minden nap garantált a nevetés. Nagyon szereti a médialejátszót, főleg a cd tartót, ahogy kijön. Ha meghallja, rohan, hogy nézhesse, ahogy ki-be mozgatjuk. Amíg megy a film, addig ott ül és vár. Egy idő után elkezd “udvarolni” neki, dörglőzik hozzá, hanyattvágja magát, mindent bedob, hogy újra kiadja a lemezt. Egyszerűen imádnivaló és vicces.

Ha elköltözhetnél egy helyre, hol lenne az?

Írország, Anglia vagy Kanada. (Tudom, ez nem egy hely…)

Melyik három könyv volt rád a legnagyobb hatással?

Az első a Hat varjú duológia. Leginkább a depresszió, a trauma és a gyász feldolgozának témája miatt, amikről még nem olvastam ilyen jó könyvet. A mágiája és a felépített világa az egyik kedvencem. A második Emma Donoghue-tól A szoba. A fogság, szabadság, a szeretet és a bennünk rejlő erő külön-külön is lehengerlően van ábrázolva a könyvben, de együtt felejthetetlen, kitörölhetetlen élmény. A harmadik pedig A tűz és jég dala sorozat George R. R. Martintól. Ötvözi az álmodozó, kalandvágyó énem azzal, akivé váltam, mikor hirtelen fel kellett nőnöm. A valóság talaján mozgó fantasy, ami megmozgatja a szívet és az agyat és látszólag sosem fogy ki a témákból.

Melyik világban élnél szívesen az olvasmányaidból?

Lucy Maud Montgomery világában, a boldog békeidők Kanadájában, ahol a legnagyobb problémámat is megoldaná egy csésze tea Kingéknél. Vagy a varázsvilág. Nagyon tetszik a gondolat, hogy van egy titkos, rejtett igazság a valóságunk leple alatt.

Ha vacsorázhatnál három könyves karakterrel, kik lennének azok?

Inej Ghafa a Hat varjú duológiából, Ginny Weasley a Harry Potter sorozatból, és Juliet Ashton a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságból.

Hogyan jössz ki az olvasási válságból?

Igazából nem erőltetem olyankor az olvasást, elfoglalom magam mással, amíg nem kezd el hiányozni annyira, hogy újra megjöjjön a kedvem a könyvekhez.

Melyik a kedvenc könyves pillanatod?

Huh. Most lepergett előttem az életem… A Crooked Kingdom “mostantól féljenek azok, akik eddig elnyomtak másokat” pillanata ugrott be először.

Ha a Roxfortban egy bűbáj alkotása lenne a feladat, Te mit csinálnál?

Valami olyasmit, ami ötvözi a merengőt a könyvekkel, hogy belemerülhessek az elképzelt világaimba teljesen.

Ha beleszagolnál az Amortenciába, milyen illatokat éreznél?

Vajkaramella, fajéhas alma, csokoládé, rózsa, kókusz, Arwen illata, ahogy hozzám bújik, tábortűz…

Melyik a kedvenc Harry Potter könyved?

Harry Potter és a halál ereklyéi. Minden helyszín, szereplő egy helyen, rejtélyek megválaszolva, minden összekapcsolódik, ott nyílik, ahol zárul. Tökéletes.

Köszönöm a kérdéseket! Most pedig megfordítanám a dolgot. Én is szeretnélek Titeket megismerni, szóval kommentben várom a válaszokat a kérdéseimre, ha van kedvetek:

1. Hogy hívnak?
2. Mi a kedvenc illatod?
3. Mi a kedvenc könyves pillanatod?
4. Mi a legkedvesebb, könyvvel kapcsolatos emléked?
5. Mi volt a jeled az óvodában?
6. Melyik könyves karakter lenne a legjobb barátod?
7. Van háziállatod? Ha igen, milyen fajta és hogy hívják?
8. Kávé vagy tea?
9. Mi lenne álmaid állása?
10. Mi volt az a könyv, ami végleg megszerettette Veled az olvasást?

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s