Charlotte Brontë: Jane Eyre

2019.04.26. Charlotte Brontë - Jane EyreMég soha nem olvastam a Brontë nővérektől, de a hírnevük természetesen megelőzi őket, mint a viktoriánus Anglia úttörőit, akik sajnálatosan rövid életük alatt igazi klasszikusokat alkottak. A Jane Eyre-ről olyan jellemzéseket hallottam, mint feminista regény, mely megelőzte a korát, romantikus történet, mely felülmúlja Jane Austen műveit, tragikus könyv, mely méltán foglalta el az őt megillető helyet a klasszikusok között. Ez nagyrészt igaz is – bár Jane Austent nálam továbbra sem előzte meg -, de számomra a szabadságról, és annak különböző formáiról szól. A történet legdrámaibb fordulatai mindig akkor következnek be, mikor valaki szabadságát megsértik. Legyen az lelki-, fizikai-, szellemi-, vagy akár anyagi korlátozás. E mellett ez egy nő története, aki egy férfiak uralta világban nőies marad, de féltve őrzi független szellemét, és ennek megfelelően hozza meg döntéseit. A saját idejét mindenképpen megelőzte, ha nem is abban az értelemben, ahogy elsőre tűnik. A feudális értékek helyett előrevetíti a polgáriasodás eszméit, az egyén függetlenségének problémakörét boncolgatva. Bővebben…

Hamupipőkék

2019.04.19. HamupipőkékCsodálatos gyerekkor után hirtelen veszteségek, tragédiák sora. Fiatalság mostoha körülmények között, majd a sok munka jutalma: házasság egy herceggel. A semmiből előkerül egy addig mellőzött lány, aki minden várakozást felülmúlva elnyeri méltó jutalmát. Röviden így írható le a történet, amit mind ismerünk. A mai olvasmányokban is megtalálhatóak bizonyos minták Hamupipőke életéből, de elhamarkodott lenne ráaggatni a régi címkét (ahogyan azt Elena Favilli, Francesca Cavallo és társaik tették): egy újabb hercegnő, akit megment a herceg. Kívülről egy gyenge, passzív nőnek tűnhet, aki a megmentőjére vár. De ha közelebbről megnézzük, láthatjuk, ez nem ilyen egyszerű. Könnyen félreismerhetjük, ha nem nézzük meg az ő szemszögéből is a történetét. Hamupipőke – hívjuk akár Jane Eyre-nek, Ellának, vagy Sansa Starknak – klasszikus, nőies, újabban alulreprezentált vonásokkal rendelkezik: önzetlen, gondoskodó, udvarias, alázatos. A bántalmazói felé nem lép fel harciasan, vagy más olyan módon, ahogyan elvárnánk. Nem üt vissza, megvívott küzdelmei kívülről nem láthatóak, pedig kifejezi érzelmeit, nem fogja vissza a sírást. Ez viszont nem jelenti azt, hogy alábecsülhetjük, csak a mostohái fizikai erőfölénye miatt tűnhet gyengének. Az ő ereje abban rejlik, hogy megőrzi önmagát, az értékeit amit nem tudnak elvenni tőle, sem kiverni belőle. A kedvességet, kemény munkát és saját morális meggyőződését választja akkor is, mikor ezekkel együtt élni lehetetlennek tűnik. Kreativitását, rugalmasságát és belső tartalékait használja fel a túléléshez. Közben a rászorulóknak is ott segít, ahol tud. Bővebben…

Elena Favilli & Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

2019.04.12. Elena Favilli & Francesca Cavallo - Esti mesék lázadó lányoknakElőször egy video kapcsán találkoztam ezekkel a “mesékkel”, amit a kötet írói készítettek, Csúf igazság címmel. A kisfilmben egy kislány és az édesanyja odamegy egy mesekönyves polchoz, majd elkezdik kiválogatni belőlük a sztereotípiákra épülőket. Végül azok a könyvek maradnak a polcon, amelyekben szerepel női karakter, aki beszél is, de nem királylány. Kevés ilyen mű marad a polcon és ez ellen szerettek volna tenni valamit. Azt most hagyjuk is, hogy hogyan állították össze konkrétan ezeket a meséket, vagy, hogy mennyire szubjektív szempontokkal mérik, mitől jó egy mese, hogy ezért például kapásból kizárták a hercegnőket. De azzal, hogy a sikeres nőket lázadónak titulálják a címben, azt sugallják, hogy nőként elérni valamit természetellenes. Azzal pedig, hogy lányoknak címezték ezt a könyvet, azzal kizárják a fiúkat. Pedig ők maguk azt állítják, mindkét nemnek szól a kezdeményezés. Bővebben…

Krausz Emma: Osztálykép

2019.04.05. Krausz Emma - OsztályképAz Osztálykép legnagyobb erőssége, hogy Krausz Emma nem felejtette el, milyen kamasznak lenni. Tudja, hogy nem a korunk határozza meg a problémáink komolyságát. Tudja, itt már nem az a legfontosabb, amit elmondunk, hanem az, amiről nem beszélünk. Ebben a könyvben nincs olyan, hogy “csak valami kamasz-panasz”. Őszintén, szemellenző nélkül mutat be egy nehéz időszakot. Egyszerű, hétköznapi nyelven ír, de egyáltalán nem felszínesen. Olvastatja magát a könyv, könnyen megjegyezhető minden momentum. Így a végén kirakós módjára összeáll egy komplex, több rétegből álló történet, amiben minden mondatnak, cselekedetnek, helyszínnek jelentősége van. Friss nézőpontból mutat be régi problémákat, összetett, egyéni karakterek szemszögéből, így sosem sikkad el a lényeg. Bővebben…