Tara Westover: A tanult lány

2020.05.08. Tara Westover - A tanult lányKiskoromban, családi körben többször elhangzott, hogy a testvérem az intelligens, én pedig a szorgalmas. Mivel én nem voltam olyan gyors, ezért inkább eltökélt lettem: a történelmet, fizikát addig olvastam, míg meg nem értettem az összefüggéseket, a matematika leckét mindig addig csináltam, míg az ellenőrzés nem igazolta a sikerem. Az egyetlen, amiben gyorsabb voltam a többieknél, az az olvasás. Azt hittem magamról, ettől leszek szorgalmas: a motivációtól, hogy márpedig nem hagyom, hogy egy tétel legyűrjön, a türelemtől, hogy addig ott ülök egy feladat fölött, amíg meg nem oldom, a dactól, hogy rám senki se mondja, nem vagyok olyan okos, mint a testvérem. Valami ilyen kép élt bennem a tanulásról, tudásvágyról, amíg el nem olvastam Tara Westover történetét. Ő megmutatta, micsoda erő rejlik az eszünkben, hogy milyen mértékű fejlődésre képes valaki önmaga-, és a világ megismerésében pusztán azzal, hogy kinyit egy könyvet. Bár olykor mind előszeretettel kritizáljuk az iskolákat, az oktatási rendszert, mégis érdekes volt az ő szemszögéből látni ezt is: egy eszközt arra, hogy a világnézetünket kitágítsuk és egyénileg fejlődjünk és nem arra, hogy lenézzünk másokra vagy ezzel piszkáljuk azokat, akiknek nem volt lehetősége / képessége annyit és olyan szinten tanulni, mint nekünk.

Ez a memoár nem csupán Tara Westover önéletrajza, egy egyéni világból induló utazás, vagy traumatikus élmények sora. A benne lévő állandó félelem és bizonytalanság miatt az életének eseményei könnyen lehetnének egy thriller vagy horror alapjai akár, de az írásának az intelligenciája, az alázat és tisztelet érzete abban, ahogyan ő reflektál ezekre a momentumokra, az a könyv legnagyobb erőssége. Első sorból nézzük végig, hogyan nyit lassan a világra, és hogyan változik meg szép lassan a gondolkodása, az életről, vallásról, tudományról alkotott véleménye. Tara neveltetése rendkívüli módon beszűkült: a család elzárt, kis közösségben, mormon hit szerint, az édesapja szigorú, paranoid viselkedésének árnyékában él. Ő ugyanis szentül hiszi, hogy egy nap eljön a végítélet, és a kormány, az egészségügy és minden állami szervezet egy titkos, világszintű összeesküvés részei. Így a hét gyereke közül a négy fiatalabb egyáltalán nem járt iskolába, és életveszély esetén sem mentek el velük orvoshoz. Még akkor sem, mikor egyik baleset után az édesanyjuknak nyilvánvalóan agysérülése volt, vagy mikor egy robbanás elvitte az édesapjuk fél arcát. Ráadásul a birtokukon autóbontót üzemeltettek, ott dolgoztak naphosszat a gyerekek, sokszor mindennemű védőfelszerelés nélkül. Mikor Tarának torokgyulladása lett, ki kellett álljon nyitott szájjal a nap felé – mint egyetlen lehetséges gyógyító forrás felé – miközben röpködtek a hegyekben a mínuszok. Mikor beleállt egy óriási, éles fém a lábába, ott voltak édesanyja homeopátiás kenőcsei és pár nap pihenés. Ez szerintem bőven kimeríti a súlyos veszélyeztetés fogalmát is. De ami a fizikai aspektusánál is rosszabb, az a szellemi elnyomás, fizikai-, és lelki abúzus, amit Tara elszenved egyes családtagjaitól. 

„Az Úr megnyilatkozott előttem; hívott, hogy bizonyságot tegyek. Elégedetlen. Eldobtad az áldásait, hogy szajhaként áhítozd az emberi tudást. Felgerjedt a haragja ellened. Nem tart sokáig, míg utolér.”

Nem csak az átélt traumatikus események miatt hihetetlen ez a történet, de Tara azon képessége miatt is, ahogyan be tudja mutatni a történtek fényében a szüleinek és testvéreinek az emberi mivoltát, a komplikált kapcsolatokat és külön-külön mindenki egyéniségét. Bár időnként nem áll távol a nyersesség és egyszerűség attól, ahogyan a legdurvább eseményekről ír, élettel tölti meg az oldalakat, amik magukkal sodornak. Bármilyen szörnyű is legyen a családja, olyan összetettnek ás árnyaltnak mutatja be őket, amennyire csak lehetséges: ugyanúgy leírja a pozitív, szeretettel és kötődéssel teli momentumokat, mint a megalázást, ignorálást, elhanyagolást vagy lekicsinyítést is.  Ahogyan azt is, hogy ezek nem feltétlenül származnak rosszindulatból. Nem tagadja meg az értékeket, amit az életmódjuktól kapott, de látja a veszélyeit, hibáit is a neveltetésének. Tudja, hogy a maguk módján szeretik őt, ahogyan azt is, hogy neki jól felfogott érdeke maga mögött tudni mindezt. Sokkot kap, mikor ténylegesen megérti, mi történt vele valójában és hogyan kellett éljen, de a hibát ugyanúgy keresi önmagában, ahogyan a neveltetésében is : önvizsgálatba kezd és így indul el az igazi változás útján.

Ha valaki diszfunkcionális családból érkezik, az érteni fogja nem csak azt, amit Tara leír, de minden mást is, ami ott van a sorok között: a manipulálást, az érzelmei és véleménye félresöprését, a rettegést, a bizonytalanságot és a megbecsülés teljes hiányát. Ezek mind egy célt szolgálnak: hogy Tara sose higgye el, hogy ő több egy lánynál, akinek engedelmeskednie kell és részt vennie egy előre megírt forgatókönyv végrehajtásában. Hogy ne higgye egy percig se el, hogy nem ezt érdemli és más is lehet belőle, mint egy megvert húg, egy apának dolgozó lány, leendő feleség vagy reménybeli anya. Akkor is, ha minden egyes porcikája tiltakozik ezek ellen. Igazi csoda, hogy ennyire mélyről indulva megmutatta, hogy ki lehet kerülni a csapdából, amit az egyéni körülményeink jelenthetnek, és újradefiniálhatjuk magunkat az egyetlen világon kívül is, amit ismerünk, hogy valami jobbat teremtsünk magunknak. Azt sem felejtette el, hogy bemutassa, ezért olykor nagy árat kell fizetni. Mert bármilyen ellentmondásos is legyen egy otthon vagy a benne élő család, az elszakadás mindig fájdalmas. Akkor is, ha a kapcsolat mérgező. Mikor kilépünk a nagyvilágba, ahol minden ismeretlen és ijesztő, azt keressük, amit már ismerünk. És lehetünk bármilyen korúak, a rokonainknak nagy szerepe lesz abban, hogyan látjuk magunkat, mit érzünk irántuk és saját magunk iránt. De felmerül a kérdés: Milyen szeretet, ami azt kéri, légy valaki más? Ami nem véd meg, csak újabb sebeket ad? Aminek ilyen feltételei vannak?

Több értékelésben is olvastam, hogy megkérdőjelezik a könyv igazságtartalmát. Egyrészt, szerintem a memoár egy nagyon szubjektív műfaj, másrészt a könyv végén el is mondja Tara, hogy vannak események, amiket több testvérével is próbált összerakni, és nem egyszer keveredtek ők is ellentmondásba. Ő a saját történetét írta meg, a saját – olykor megfakult – emlékei alapján. Ha valaki bántalmazás, manipuláció vagy a gázláng módszer áldozatát kétségbe vonja, az érvelését figyelmen kívül hagyja vagy az ő emlékezetébe, logikájába beleköt, az tulajdonképpen csak erősíti a korábbi tapasztalatokat azzal, hogy ő sem hisz az áldozatnak. Nem az egészséges mértékű kételkedésről beszélek, hanem arról, mikor egyenesen fikciónak titulálnak egy önéletrajzi írást. A normális mértékű kétkedés és az emlékek illékony természete is egy ok, ami elindította Tarát is a saját útján. Ezért érdekelte pont az is, hogy a különböző elméletekből hogyan születik meg történelmünk. Láthatóan foglalkoztatta az, hogyan lásson a saját nézőpontján kívül is, hogy önkritikával írja meg a saját életét, annyira autentikusan, amennyire csak lehetséges. Ennél többet azt hiszem, nem is lehet kérni egy memoár szerzőjétől. Számomra pont az adta a könyv hitelességét, hogy próbált mindent több szempontból végigjárni és kilépni a családi szemléletből, ami szerint csak egy igazság létezik, ami egyéni nézőpontot abszolút realitásként, pláne kész tényként tálal. Mikor valaki gyermekként azt hallotta, nem létezik más, csak az igazság, a hazugságok, meg isten haragja, és mégis olyan felnőtté érik, aki információtöredékek, manipulált ismeretek helyett minél többet kutat egy témában, hogy lássa a teljes képet, és így tud önállóan, saját véleményt alkotni, majd minden megfélemlítés ellenére mégis kiáll magáért: ez a valódi nagyság. 

„Az egész életemet a másokban rólam élő kép határozta meg. Az ő hangjuk hatásosnak, jelentőségteljesnek, ellentmondást nem tűrőnek tűnt. Fel sem merült bennem, hogy az én hangom ugyanolyan erőteljes lehet.”

A kötet a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s