David Yoon: Frankly in Love

2020.05.15. David Yoon - Frankly in LoveA Frankly in Love egy nagyon hiteles könyv. David Yoon (a Minden, minden szerzőjének, Nicola Yonnak a férje) debütáló regényében nem is annyira a romantikán van a hangsúly, mint azt a fülszöveg sugallja, hanem elmerülhetünk az Amerikai Egyesült Államokban élő koreai diaszpóra életében és megvizsgálhatjuk a kultúrák találkozásának hatásait globális és egyéni szinten. Mindezt egy kamasz fiú friss és összetett nézőpontján keresztül, a miénktől teljesen eltérő megközelítési módon, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem. A tradíciókból és etnikumból eredő elvárások és az életmód, amit a fiú családja él, gyökeresen eltér a nyugati, amerikai és a kaliforniai szemlélettől. Így, miközben a történet megnevettet, elgondolkodtat és meghat, egy realisztikusabb, földönjáróbb képet fest a szerelemről, családról, hagyományokról és rasszizmusról. A szarkasztikus, kicsit száraz humor, az első szám egyes személyben való elbeszélés, az élet valódi kihívásai közelebb hozzák a történetet olyan emberhez is, aki még csak hasonló körülmények és hatások között sem élt soha. Érezni lehet minden sorából, hogy a szerző őszintén és olykor kicsit nyersen, de a saját tapasztalatairól is beszél.

Főhősünk, Frank Li második generációs koreai-amerikai fiú, akinek a szülei annak idején nekivágtak és ugrottak egyet az ismeretlenbe, mikor végleg maguk mögött hagyták Szöult és Kaliforniában kezdtek új életet. A gyermekeikkel szemben támasztott elvárások rendkívül magasak: nem szeretnék, ha hozzájuk hasonlóan ők is kétkezi munkára szorulnának felnőtt életükben, ezért mindent megtesznek, hogy a gyermekeiknek biztosítsák az általuk elképzelt szebb jövőt. Ezért a nem kis áldozatért cserébe gyakorlatilag a gyerekeknek kell beteljesítenie a szülők álmait: jó egyetemre (lehetőleg a Harvardra) kell bekerülniük, és szép eredményeket kell felmutatniuk, bármilyen területet válasszanak is. Fontos számukra az is, hogy megmutassák, milyen értékekkel bírnak, mit hoztak otthonról és milyen jövőt érdemelnek… Mindenben jeleskedniük kell, tudván, hogy amit tesznek vagy mondanak, nem csak róluk, de a népükről is kialakíthat egy bizonyos képet. Ennek a képnek része, hogy kizárólag koreai házastársuk lehet. Frank szülei minden héten összejárnak azokkal az ismerőseikkel, akikkel nagyjából egy időben hagyták ott a szülőföldjüket és természetesnek gondolják, hogy majd közülük választanak párt maguknak. 

“Képzeljük el, mi lenne, ha Joy-jal Koreában születtünk volna! Akkor koreaiak lennénk. Egy törzshöz tartoznánk. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy összetartoznánk. Mert a törzseken belül is vannak törzsek, és ezeket szakadékok választják el egymástól. Időbeli, generációk közti szakadékok. A pénz is szakadékot eredményez. Városiak, vidékiek. Ha ennyi mikrotörzs létezik, mégis mit jelent az, hogy koreai? Mégis mit jelent bármelyik címke bárhol a világon?”

Frank előtt elrettentő példaként ott van a nővére, akivel – bár az oktatása területén minden elvárásnak megfelelt – a család teljesen megszakított minden kapcsolatot, mikor bejelentette, hogy eljegyezte egy fekete fiú. A bonyodalom ott kezdődik, mikor megtetszik Franknek egy kedves, félénk, intelligens és érzékeny amerikai lány, Brit. Normális esetben senkinek sem lenne kifogása a választása ellen, de Frank szüleinek nem az egyéniség a legfontosabb, hanem a származás. Ekkor lép be a képbe Joy, aki szintén ahhoz a baráti körhöz tartozik, és hasonló problémával küzd, mint Frank: ő egy kínai fiúval jár titokban. A megoldás egyértelműnek és egyszerűnek tűnik: Frank és Joy a szüleik előtt eljátsszák, hogy egymásba szerettek, a fiú esténként elmegy a lányért és ki-ki megy tovább a saját randevújára. 

Frank identitáskeresése a kötet lelke. Yoon szép lassan bontja ki a rasszizmus és szeretet kérdésköreit, és azoknak az elég széles skálán megjelenő, különböző formáit. Intim képet fest egy családról, ahol a különböző generációk más kontinensen nőttek fel, eltérő anyanyelvük van, és ebből adódóan a világnézeteik, önkifejezésük és prioritásaik között szakadék tátong. Bár a szülők önszántukból, egy jobb élet reményében jöttek el Koreából, mégsem fogadják el a nyugati szokásokat, kultúrát. Közben a gyerekek a saját maguk definiálásával küzdenek: két világ között ragadva keresik a kapaszkodót. Amerikában a bőrszínük miatt lógnak ki a sorból, miközben egész életükben ott éltek, a koreai közösség egyes tagjai pedig a nyelvtudásuk, értékrendjük, korábbi-, és jelenlegi társadalmi helyzetük miatt ítélkezik felettük. A kultúra és etnikum nagyon fontos része a fiatalok belső tusájának, céljaiknak és megalapozza a megfelelési kényszerüket, miközben szeretnék az előnyeit is kiélvezni annak az országnak, aminek teljes jogú állampolgárai. 

A könyv nagyon finoman érzékelteti már a kezdeti felállásban azt, ahogyan a szülők a saját előítéleteiket ráerőltetik a gyermekeikre azért, hogy a saját kis buborékjukban maradhassanak minél tovább. De a szerző nem felejtette el bemutatni Franken keresztül, hogy benne is ugyanúgy kialakult ítélkezés másokkal szemben, csak épp nem a bőrszínük alapján. Frank a könyv során többször megkérdőjelezi koreai örökségét, miközben olykor egyszerre szeretné magához ragadni és eltaszítani azt. Fontos kérdés, amit ezzel körbejárunk: Hol a határa a beilleszkedésnek vagy a saját kultúránk, hagyományaink, identitásunk megőrzésének? Meddig tart az egészséges nemzeti öntudat és mikortól lesz az már mérgező, diszkriminatív, kontraproduktív? Ebből is látszik, a rasszizmus milyen árnyalt dolog: lehet, hogy valaki nem akar fajgyűlölő lenni, és mégsem érti, hogy bizonyos szinten mégis az. Nem csak a szélsőséges rasszizmusról van itt szó, ami nem fekete-fehér, hanem szürke jelenségként lett bemutatva. Egy rasszon belül is bemutatta a megkülönböztetést: hogy a koreai bevándorlók között is megmaradtak ellentétek például a nyelvtudás fejlettsége, a korábbi anyagi-, és társadalmi helyzet alapján. A barátságokban is fontos elem maradt az érdeklődés, ítélkezés, az érzelmek megélése, a családi hagyományok, és ez soha nem maradt ki az egyenletből.

A szerelem fontos része ennek a folyamatnak és Frank feleszméléseinek. Az író élethűen ragadta meg egy ilyen kapcsolat állomásait onnantól kezdve, hogy milyen először szerelmesnek lenni, odáig, hogy milyen fontossá válik a család és a közös érdeklődés szerepe benne. Üdítő volt olvasni egy olyan főhősről, aki tisztában van az érzéseivel, olykor hibázik, de tanul és fejlődik érzelmileg. Aki őrlődik a kötelesség, a vágyai, félelmei és az engedelmesség között, és nyomasztják a felé támasztott elvárások, miközben teljesen átérzi azok súlyát. Közben ugyanúgy más kapcsolatok is jelentős szerepet kapnak ebben a folyamatban: barátok, szülők, testvérek, kiskori ismerősök. A tini románc nem csak abból állt, hova vonuljanak el kettesben, nem egy rózsaszín buborék volt, sterilen elzárva a világtól, hanem pezsgő, kicsit zűrös labirintus, amiből szurkolni lehetett, hogy mindenki kikeveredjen belőle nagyobb sérülés nélkül. A titkok és hazugságok miatt Frank fokozatosan ráébredt, milyen fontos az őszinteség, hitelesség, nem csak másokkal szemben, hanem saját maga felé is. A családi tradíciók, összetartás, kommunikációs deficit, elszigetelődés és szeretet, elfogadás, amik mozgatták és értékessé tették számomra ezt a történetet.

A könyv magyarul Frank Li és a szerelem címmel jelent meg a Gabo Kiadó gondozásában, itt megrendelhető!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s