Tekintetek kereszttüzében: Clarice Starling

„Megpróbálja elérni, hogy Buffalo Bill személynek, embernek tekintse Catherine-t. Azt hiszik, hogy magában meg kell fosztania a személyiségétől, tárgynak kell látnia, mielőtt nekiesne. A sorozatgyilkosok mondanak ilyesmiket a börtöninterjúkban, legalábbis egy részük. Azt állítják, olyan az egész, mintha egy babát szednének szét.”

2020.09.25. Tekintetek kereszttüzében - Clarice Starling

Számomra ez az egyik legfontosabb idézet a könyvben, ami elsődlegesen a Buffalo Billként elhíresült sorozatgyilkosról és úgy általában a gyilkos és áldozat közötti lélektani folyamatokról szól. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogyan beszél a könyv Clarice és az őt tárgyiasító, erősen maszkulin közeg kapcsolatáról. Ahogy egy gyilkos dolgát is megkönnyíti, ha áldozatát egy élettelen babának látja, ugyanúgy a tárgyiasítás minden formájának a lényege, hogy megfosszanak valakit az emberi mivoltától, hogy egyetlen eszközzé, egy darab hússá redukálhassák őt mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. Legyen az pusztán a másik látványának élvezete, szexuális vágyak kiélése, vagy a saját örömök hajszolása, a másik fél személyisége, vágyai, érzelmei, személyes gondolatai, világnézete mind-mind hátráltató tényezővé válnak. Ha meglátod a másikban az embert, megismered a jellemét, sokkal nehezebb ízekre szedni vagy egyetlen funkcióra csupaszítani őt. Bővebben…

Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

2020.09.18. Thomas Harris - A bárányok hallgatnak - 1

Vannak nagyon jó krimik, amik bemutatják napjaink nyomozási eszközeit, zseniális lélektani regények felejthetetlen harccal jó és rossz között, letehetetlen thrillerek, amiktől az ember olvasás közben éberen figyel minden zajra, és van A bárányok hallgatnak. A krimi műfajával leginkább az szokott lenni a problémám, hogy könnyen felborul az egyensúly a nyomozás és a szereplők bemutatása között és szárazzá vagy túl hiteltelenné válhatnak, a karakterek ellaposodhatnak, a thrillerek pedig könnyen átfordulhatnak egyszerű ijesztgetésbe. Ez a regény nem csak magába foglalja a felsorolt műfajok legjobb tulajdonságait, de kísérti az olvasót végig, amíg a kezében van a könyv, és még jóval azután is. Ez köszönhető Thomas Harris minden részletre kiterjedő figyelmének, haladó gondolkodásának és leírásainak, a valódi életből lopott emberi gonoszság mindent felülmúló ábrázolásának, a fő történet mellett finoman elővett, érzékenyen kibontott témáknak és a legapróbb vonásokig aprólékosan kigondolt, felejthetetlen, ikonikus karaktereknek.  Bővebben…

Jennifer Robson: II. Erzsébet ruhája

2020.07.03. Jennifer Robson - II. Erzsébet ruhájaEbben a könyvben Jennifer Robson elkalauzol minket a haute couture műhelyek világába, azon belül is Norman Hartnell nevezetes, londoni divatházába, ahol a világ egyik leghíresebb esküvői ruhája készült 1947-ben, Erzsébet hercegnőnek. Egyszerre fedi fel előttünk egy nagy hírű divatszalon titkait, a második világháborúból lassan magához térő világ mindennapjait, a jegyrendszer gyötrelmes valóságát, finoman szövődő barátságokat és három nőt, akik a veszteségeikkel küzdenek minden nap. Annt, aki szép lassan, alulról kezdve felküzdötte magát London egyik legjobb csipkézőjévé, Miriamot, aki a túlélte a ravensbrücki koncentrációs tábor elképzelhetetlen borzalmait és a korábban megszerzett, magas szintű tudását szeretné kamatoztatni, valamint Heathert, aki napjainkból visszatekintve próbálja megfejteni a nagymamája rejtélyes fiatalkorát. A királyi család épp csak villanásnyi időre tűnik fel, a történet alapja inkább a három főhősnő mindennapi, dolgos élete. A könyv történelmi fikció, valós személyek és történetek köré sző kitalált szálakat, alkalmat adva egy kis kutatásra az ábrázolt korról, eseményekről, emberekről. Ezzel tökéletesen kiszolgálta a műfaj lényegét: elvisz egy másik korba, másik országba, miközben az olvasó bővítheti saját ismereteit több területen is. Jennifer Robson összegyűjtött jól ismert tényeket a ruha készítését illetően, kiterjesztette a kutatását gyakran figyelmen kívül hagyott információkra, majd a saját képzelőerejével és kreativitásával gazdagította ezeket, hogy felhívja a figyelmet számára fontos témákra. Bővebben…

David Yoon: Frankly in Love

2020.05.15. David Yoon - Frankly in LoveA Frankly in Love egy nagyon hiteles könyv. David Yoon (a Minden, minden szerzőjének, Nicola Yonnak a férje) debütáló regényében nem is annyira a romantikán van a hangsúly, mint azt a fülszöveg sugallja, hanem elmerülhetünk az Amerikai Egyesült Államokban élő koreai diaszpóra életében és megvizsgálhatjuk a kultúrák találkozásának hatásait globális és egyéni szinten. Mindezt egy kamasz fiú friss és összetett nézőpontján keresztül, a miénktől teljesen eltérő megközelítési módon, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem. A tradíciókból és etnikumból eredő elvárások és az életmód, amit a fiú családja él, gyökeresen eltérnek a nyugati, amerikai és a kaliforniai szemlélettől. Így, miközben a történet megnevettet, elgondolkodtat és meghat, egy realisztikusabb, földönjáróbb képet fest a szerelemről, családról, hagyományokról és rasszizmusról. A szarkasztikus, kicsit száraz humor, az első szám egyes személyben való elbeszélés, az élet valódi kihívásai közelebb hozzák a történetet olyan emberhez is, aki még csak hasonló körülmények és hatások között sem élt soha. Érezni lehet minden sorából, hogy a szerző őszintén és olykor kicsit nyersen, de a saját tapasztalatairól is beszél. Bővebben…

Tara Westover: A tanult lány

2020.05.08. Tara Westover - A tanult lányKiskoromban, családi körben többször elhangzott, hogy a testvérem az intelligens, én pedig a szorgalmas. Mivel én nem voltam olyan gyors, ezért inkább eltökélt lettem: a történelmet, fizikát addig olvastam, míg meg nem értettem az összefüggéseket, a matematika leckét mindig addig csináltam, míg az ellenőrzés nem igazolta a sikerem. Az egyetlen, amiben gyorsabb voltam a többieknél, az az olvasás. Azt hittem magamról, ettől leszek szorgalmas: a motivációtól, hogy márpedig nem hagyom, hogy egy tétel legyűrjön, a türelemtől, hogy addig ott ülök egy feladat fölött, amíg meg nem oldom, a dactól, hogy rám senki se mondja, nem vagyok olyan okos, mint a testvérem. Valami ilyen kép élt bennem a tanulásról, tudásvágyról, amíg el nem olvastam Tara Westover történetét. Ő megmutatta, micsoda erő rejlik az eszünkben, hogy milyen mértékű fejlődésre képes valaki önmaga-, és a világ megismerésében pusztán azzal, hogy kinyit egy könyvet. Bár olykor mind előszeretettel kritizáljuk az iskolákat, az oktatási rendszert, mégis érdekes volt az ő szemszögéből látni ezt is: egy eszközt arra, hogy a világnézetünket kitágítsuk és egyénileg fejlődjünk és nem arra, hogy lenézzünk másokra vagy ezzel piszkáljuk azokat, akiknek nem volt lehetősége / képessége annyit és olyan szinten tanulni, mint nekünk. Bővebben…

J. K. Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi (15 év után)

2020.04.10. J.K.Rowling - Harry Potter és a halál ereklyéi (15 év után)Nagyon furcsa érzés volt idén ezt a könyvet elolvasni. Az első felében mindig is nagy szerep jutott a reményvesztett, nyugtalan hangulatnak, izoláltságnak, frusztráltságnak, ami mintha csak a mai életet mutatta volna be egy globális vészhelyzet árnyékában. A normalitástól való távolodás, a belső feszültség növekedése, befelé fordulás, félelem a jövőtől, egy láthatatlan ellenség növekedése: csupa olyan érzés, ami most teljesen mást mond, mint amit fél éve üzent volna a könyv. Harry-ékkel együtt lett olyan fojtogató érzésem a híreket olvasva, ami felborította a lelki egyensúlyom, ahogyan velük együtt kerestem a napfényt egy sötét erdő ágai között. Sokkal inkább éreztem a lelki folyamatok kidolgozottságát, átgondoltságát, ahogyan a szereplők félnek, mivé lesz az életük, miközben próbálják megőrizni azt, ami számít. Egyszerre van jelen az életükben a félelem, a szeretet, a reménytelenség, a megbocsátás és az emberi hibákból és nézetkülönbségekből adódó konfliktusok. Ez a könyv rávilágított, mekkora hatalom rejlik az emlékezésben: fontos megőrizni, milyenek voltunk, miért érdemes élnünk és miért érdemes meghalunk.  Bővebben…

J. K. Rowling: Harry Potter és a főnix rendje (15 év után)

2020.03.27. J.K.Rowling - Harry Potter és a főnix rendje (15 év után)A Harry Potter sorozat ötödik része talán a legnyomasztóbb. Gyásszal kezdődik és azzal is ér véget, közben pedig nem is olyan finom árnyalatait mutatja be a manipulációnak, korrupciónak, médiabefolyásnak, izoláltságnak és igazságtalanságnak. Mindezek miatt Harry korábban soha nem látott mértékben érez frusztráltságot és dühöt, ami rányomja a bélyegét a könyv hangulatára és a cselekményt is negatívan befolyásolja a sok hiba, amit hirtelen harag vezérel. Amit érez, és ahogyan viselkedik, teljesen jogos egy tizenöt évestől, aki amúgy is egyre nagyobb nyomás alatt van a jövője miatt, de ettől még nem kellemesebb olvasmány. Persze nem csak a főszereplő általános hangulata miatt nyomasztó ez a rész, hanem a már-már orwelli rendszer miatt, amit a sorozat leggyűlöltebb karaktere, Dolores Jane Umbridge hoz létre és nevelget nagy gonddal. Nem elég, hogy Harry szeme előtt ölték meg egy társát, majd visszaküldték szinte azonnal egy elnyomó családi közegbe, de az egész varázsvilág kifordul magából, következetesen tagadja szinte mindenki a traumáját és a jótetteit is. Ezt a nyílt elutasítást tetézi, hogy elzárkózik mindentől és mindenkitől, ami pluszban segíti az ellenlábasait. Bővebben…

J. K. Rowling: Harry Potter és a tűz serlege (15 év után)

2020.03.20. J.K.Rowling - Harry Potter és a tűz serlege (15 év után)Érzésem szerint a Harry Potter és a tűz serlege több értelemben is fordulópont a sorozat hangvételében, cselekményvezetésében és hangulatában. Ezt a könyvet olyan történések szövik át, amiknek határozottan nem lenne szabad megtörténnie. Elméletileg a kviddics világkupán nem lenne szabad halálfalóknak a Ku-Klux-Klan stílusában muglikkal játszadozni és pánikot kelteni, nem lenne szabad egy negyedik, ráadásul kiskorú bajnoknak részt vennie egy életveszélyes tusán, a teljes minisztériumot és egy kiváló aurort sem lenne szabad egy elítéltnek kijátszania, a médiának nem lenne szabad mások jogait semmibe vennie vagy életeket veszélybe sodornia, a trimágus kupának nem lenne szabad a Sötét Nagyúr elé teleportálni a nyertest, Cedric Diggory-nak nem szabadna ilyen halált halnia, Harry vérét nem lenne szabad így felhasználni, és a mágiaügyi miniszternek nem lenne szabad visszaélni a hatalmával. De valami különös módon ez az őrület izgalmassá és feszültté tette ezt  a könyvet. Az eredményeként pedig Harry testileg, lelkileg és pszichikailag is erősebbé vált, szert tett egy kis önbizalomra és a szerzett tapasztalatai ellenállóbbá tették az ellen, ami rá vár a későbbiekben. Mint minden nagyobb kihívás, ezek az átélt próbatételek is nyomot hagynak a személyiségében: pozitívakat és negatívakat egyaránt. Harry pedig átalakul kisgyerekből fiatal felnőtté. Bővebben…

J. K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája (15 év után)

2020.03.06. J.K.Rowling - Harry Potter és a titkok kamrája (15 év után)Némileg bajban vagyok a titkok kamrájával, mivel ez a kötet számomra a sorozat leggyengébbje. Tele van következetlenséggel, logikai bukfencekkel és túl kényelmes megoldásokkal. Ezekről majd sorozat szinten tervezek írni, később, így most inkább a pozitívumokra koncentrálok. De azt leszögezném, az, hogy problémásabbnak tartom a cselekményvezetést az első két részben, nem jelenti azt, hogy nem szeretem ezeket is vagy nem tartom őket élvezhetőnek. Nem véletlenül lett ez a sorozat, ami után visszanyúlok minden évben és mindig olyankor, mikor megnyugvást keresek. Mindössze arról van szó, hogy ezek még egyértelműen gyermekkönyveknek készültek és láthatóan időbe telt, mire igazán beérett a történet és a karakterek is. Amit szeretek olvasni, az amúgy is jobban foglalkoztat: de minél inkább belegondolok a történetbe, annál több logikátlanságot fedezek fel benne. Tizenöt év elteltével pedig máshogy látom már nem csak a történetet, de a mondanivalóját és az esszenciális lényegét is a Titkok kamrájának. Bővebben…

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (15 év után)

2020.02.28. J.K.Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve (15 év után)Sokakkal ellentétben én nem a Harry Potter sorozattal együtt nőttem fel, nagyon sokáig még csak nem is hallottam róla. Ha mégis, nem a megfelelő kontextusban, csak egy gyerekmeseként. De aztán jött a nagy Ő és vele együtt megérkezett hozzám a varázsvilág is, amihez minden évben visszatérek. Azóta eltelt másfél évtized, így az idei alkalom a tizenötödik olvasásom. Nem gyermekként kezdtem a sorozatot, de sok minden változott ezekben az években. Ami állandó, hogy újra és újra felfedezem ezt a világot, ami még mindig tartogat meglepetéseket és minden alkalommal kicsit mást ad (tegnapelőtt épp Hagrid esernyőjével kapcsolatban ébredtem rá valamire, amit korábban nem vettem észre). Most épp arra jöttem rá, mit indít el bennem a történet, ami miatt jóban-rosszban előveszem, mi az igazi varázsereje Harry Potternek. Bővebben…

Charles Dickens: Szép remények

2020.02.14. Charles Dickens - Szép reményekLondoni utam egyik legemlékezetesebb pillanata volt, mikor Charles Dickens házában álltam és két réz palackot néztem. Akkor tudtam meg, hogy Dickens szülei az adósok börtönébe kerültek és a tizenkét éves Charles kénytelen volt egy fénymázműhelyben dolgozni. Heti hat shillingből tartotta el magát és támogatta családját. Pár évvel később a család anyagi helyzete stabilizálódott egy örökségnek köszönhetően, de a szülők nem hagyták, hogy fiuk azonnal abbahagyhassa ott a munkát. Ez örök nyomot hagyott Charles lelkében és sosem bocsátotta meg nekik. A már említett palackokat mindvégig megőrizte, hogy emlékeztessék arra, honnan jött, mit élt át. Arra, hogy mindig gondoljon a nála kevésbé szerencsésekre. Dickens felnőttként sem érezte magát sose teljes anyagi biztonságban, szégyellte a múltját, neheztelt a szüleire. A pénz, a szegényég, a munkakörülmények, a nyomor állandó témáivá váltak. Majd 1860-ban írt egy történetet egy fiúról, akinek rettenetes gyermekkora van, ütik, bántalmazzák, így nem mer bízni az emberekben, fél szeretni, és annak az ambíciójának rendel alá mindent, hogy minél messzebb kerüljön ettől az élettől. Felejteni akar, miközben másokat nyom lefelé azért, hogy ő mehessen feljebb. Közben beleszeret egy gyönyörű lányba, akit arra neveltek, hogy szívtelen legyen. Ez a Szép remények. Bővebben…

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

“A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel.”

2020.01.24. Delia Owens - Ahol a folyami rákok énekelnekDelia Owens első regénye a maga nemében páratlan: egyszerre fejlődéstörténet, krimi és egy finom óda az anyatermészethez. A középpontjában Kya Clark áll, akinek az életét az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig követhetjük nyomon, ahogyan magára hagyott hatéves kislányból fiatal nővé cseperedik egy Észak Carolinai kisváros mellett fekvő lápvidékén. Egy magányos, sokszor melankólikus történet ez, ahogyan egy teljes elszigeteltségben élő lány a természetből merít vigaszt, tudást és teremt meg egy különleges életet magának, miközben a csalódásaival, a felnőtté válással és a családja által okozott sebekkel viaskodik. Ezzel párhuzamosan kirajzolódik egy megrázó haláleset története is, amiben Kya lesz az elsőszámú gyanúsított. A könyv párhuzamosan mutatja be a lány fejlődését és a gyilkossági nyomozást, ami egyre növeli a feszültséget, miközben bemutatja a társadalom törékenységét, generációs problémákat, a szegregáció okozta feszültséget, a természet erejét és Kya összetett személyiségét. Ha pár szóban kéne összefoglalnom ezt a kötetet, azt mondanám: egyedülálló, emlékezetes, hangulatos, mély érzelmekkel teli és elgondolkodtató írás, ami nem hagyja hidegen az olvasót. Nem tökéletes, de mindenképpen különleges alkotás. Igazi élmény, amit nem érdemes kihagyni. Bővebben…

Evelyn Hugo titka

2020.01.03. Evelyn Hugo titkaA Taylor Jenkins Reid tollából megszülető Evelyn Hugo alakja komplex, meghökkentő, minden visszásságával együtt szerethető. Egy nagyon jól megírt karakter, de nem a legjobb ember. Egyáltalán nem mentes a hibáktól, de bátor, merész és tudatos, aki egész életében az ambíciója és az érzelmei között vergődik, kétségbeesetten keresve az egyensúlyt. Foggal-körömmel harcol a neve felépítéséért, nem riad vissza semmitől, bármit megtesz a kivívott pozíciója megtartásáért és soha nem adja fel. Egyszerre tud ikon és elrettentő példa lenni. Közben pedig nem szeretne mást, mint szeretet. Olyan családot, barátságot, életet, amiért érdemes mindezt megtenni. Bővebben…

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

2019.12.27. Taylor Jenkins Reid - Evelyn hét férjeA világhírű színésznő, Evelyn Hugo, aki mindig azon dolgozott, azért harcolt, hogy csúcsra kerüljön, élete végéhez közeledve interjút ad egy általa kiválasztott újságírónak, megígérve, hogy kizárólag vele osztja meg történetének minden részletét. A saját, színtiszta igazságát a sikereiről, kudarcairól, de leginkább az áldozatokról, amit a sztárság megkívánt tőle, Hollywood aranykorától kezdve. Bár a fókusz látszólag Evelyn hét házasságán van, abszolút nem arról szól a fáma, amit a csillogó, tökéletes felszín sejtet. Inkább bemutatja, hogyan kell elrejtenie a származását, szexuális orientációját, anyanyelvét, valódi személyiségét, intelligenciáját egy kisebbségi származású nőnek, ha nem csak boldogulni szeretne egy férfiak által uralt világban, de el is akarja foglalni az őt megillető helyet. Taylor Jenkins Reid érzékletesen bemutatja, az elmúlt hetven évben mennyi minden változott a kisebbségek megítélésében úgy, hogy közben ezeknek a problémáknak egy része mégis változatlanul jelen van a mindennapi életben. Láthatunk két nőt, akiknek el kell rejtőzniük egy kirakat mögé, mert a világ nem értené meg őket. Bővebben…

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

2019.12.20. Mary Ann Shaffer & Annie Barrows - Krumplihéjpite Irodalmi TársaságJuliet Ashton a második világháború utáni új világban, Londonban keresi a helyét. Elvesztette az otthonát, legtöbb emléktárgyát, köztük szeretett könyveit. A háború megsebezte, pusztítással teli rémképek gyötrik a város ostromáról. Ez soha el nem múló nyomot hagyott benne. A város maga is csupa rom, hamu, sokkoló történetek gyűjtőhelye, tele hozzá hasonló emberekkel, akik a megváltást keresik. Könnyítene mindenki a lelkén, de nem tudják, merre induljanak el ehhez. Hogyan is léphet tovább az ember ilyen élmények hatása alatt? Miután megtörtént az elképzelhetetlen, hol lehet megtalálni újra a normalitást, a hétköznapi életet? Szabad jól érezni magukat? Lehetséges izgalmat, munkát, szerelmet keresni egy világégés után? Emlékezni fontosabb vagy felejteni? A megoldás egy levéllel veszi kezdetét a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről, egy idegentől, aki egy könyvet keres. Az író másik kötetét, amiben benne volt a neve és a címe, korábban Juliet eladományozta, így tudja felvenni vele a kapcsolatot Dawsey, az új tulajdonos. Levelezni kezdenek, nem csak a férfival, de több barátjával is a szigetről és lassan feltárul a lány előtt egy kis közösség színes históriája a német megszállás idejéből, amelyben fontos szerepet kap egy ellopott malac és egy fiktív olvasókör. Ami egyszeri ürügyként indult, rendkívül gyorsan növi ki magát valami mássá és a túlélés záloga lesz a klub számára. Juliet ihletet keres új könyvéhez, így Guernsey-re utazik, hogy megismerkedjen személyesen is a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagjaival és elképesztő történetükkel.  Bővebben…