Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

2020.09.18. Thomas Harris - A bárányok hallgatnak - 1

Vannak nagyon jó krimik, amik bemutatják napjaink nyomozási eszközeit, zseniális lélektani regények felejthetetlen harccal jó és rossz között, letehetetlen thrillerek, amiktől az ember olvasás közben éberen figyel minden zajra, és van A bárányok hallgatnak. A krimi műfajával leginkább az szokott lenni a problémám, hogy könnyen felborul az egyensúly a nyomozás és a szereplők bemutatása között és szárazzá vagy túl hiteltelenné válhatnak, a karakterek ellaposodhatnak, a thrillerek pedig könnyen átfordulhatnak egyszerű ijesztgetésbe. Ez a regény nem csak magába foglalja a felsorolt műfajok legjobb tulajdonságait, de kísérti az olvasót végig, amíg a kezében van a könyv, és még jóval azután is. Ez köszönhető Thomas Harris minden részletre kiterjedő figyelmének, haladó gondolkodásának és leírásainak, a valódi életből lopott emberi gonoszság mindent felülmúló ábrázolásának, a fő történet mellett finoman elővett, érzékenyen kibontott témáknak és a legapróbb vonásokig aprólékosan kigondolt, felejthetetlen, ikonikus karaktereknek.  Bővebben…

Beth O’Leary: Az ágybérlő

2019.11.08. Beth O’Leary - Az ágybérlőNem nagyon van kedvenc műfajom könyvek terén, inkább azt mondanám, az olyan történeteket szeretem legjobban, amik meg tudnak lepni, amik elindítanak bennem valamit. Az ágybérlőtől nem vártam semmit, csak egy habkönnyű, humoros, romantikus történetet, ami feldobhat egy forró nyári napot. Jelentem, megkaptam mindezt és még többet is. A hamisítatlan angol humora szórakoztatóvá, a közvetlen stílusa pedig személyessé tette Beth O’Leary debütáló kötetét. A könnyed felszín alatt viszont sokkal komolyabb hangvétel, összetettebb történet és szereplők rejtőztek, mint amire számítottam volna. Valósnak, őszintének, frissnek és autentikusnak hatott ez a könyv, meghazudtolva minden korábbi előítéletem. Bővebben…

Recenziók a kiadók véleményének tükrében

2018.05.05. Recenziók a kiadók véleményének tükrében 1.0Amikor először megfogalmazódott bennem, hogy könyvajánlókról írjak, elkezdtem utánajárni, milyen is tulajdonképpen egy jó recenzió. Nádasi Krisz oldalán találtam egy bejegyzést erről a megfoghatatlannak tűnő műfajról, és annak sajátosságairól. Nagyon hasznos cikk, de én több ponton sem értettem vele egyet. Majd eszembe ötlött, miért is nem megyek el azokhoz, akik nap mint nap osztanak meg számukra írt ajánlásokat? Hiszen ők azok, akikkel a recenzensek együttműködnek, így az ő gondolataik nagyon is relevánsak, ha az olvasmányainkról szeretnénk blogot vezetni. Monológ helyett párbeszédet kezdeményeztem, felkerestem az általam ismert kiadókat. Akik elmondták értékes gondolataikat: Animus KiadóAtheneaum KiadóMóra KiadóFumax KiadóGeneral Press Kiadó és végül, de nem utolsó sorban a Manó Könyvek. Sokat tanultam ebből a beszélgetésből és szeretném ezt a hasznos tapasztalatot megosztani Veletek is: Bővebben…