J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (15 év után)

2020.02.28. J.K.Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve (15 év után)Sokakkal ellentétben én nem a Harry Potter sorozattal együtt nőttem fel, nagyon sokáig még csak nem is hallottam róla. Ha mégis, nem a megfelelő kontextusban, csak egy gyerekmeseként. De aztán jött a nagy Ő és vele együtt megérkezett hozzám a varázsvilág is, amihez minden évben visszatérek. Azóta eltelt másfél évtized, így az idei alkalom a tizenötödik olvasásom. Nem gyermekként kezdtem a sorozatot, de sok minden változott ezekben az években. Ami állandó, hogy újra és újra felfedezem ezt a világot, ami még mindig tartogat meglepetéseket és minden alkalommal kicsit mást ad (tegnapelőtt épp Hagrid esernyőjével kapcsolatban ébredtem rá valamire, amit korábban nem vettem észre). Most épp arra jöttem rá, mit indít el bennem a történet, ami miatt jóban-rosszban előveszem, mi az igazi varázsereje Harry Potternek. Bővebben…

Danielle Teller: És boldogan éltek…

“Én nem a hercegné történetét írom meg, hanem a sajátomat, az egyetlen történetet, melyet jogomban áll elmondani.” 

2019.09.13. Danielle Teller - És boldogan éltek…Danielle Teller debütáló regényében Hamupipőke meséjének sötétebb oldalára vezeti az olvasóit. Nagy kedvencem ez a történet, és bár vannak elgondolkodtató elemei a gonosz mostoha érzéseit, motivációit illetően, ez a fikció az, ami több szempontból igazságot szolgáltat azzal, hogy az összes szereplőt kiemeli a mesék leegyszerűsített világából. Ellát, a mostohatestvéreit és Agnest is hús-vér emberként rajzolja meg az írónő, megőrizve legfontosabb tulajdonságaikat. Közben körbejárja a szegénység, szépség, család és társadalom fontos kérdéseit több nézőpontból is. Agnes életének olykor komor valósága nem csak kiszorítja a tündéri elemeket a történetből, de görbe tükröt is tart a mesék felé, amik nem kizárólag pozitívan hathatnak a gyermekekre.  Bővebben…

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

2019.05.03. Daphne du Maurier - A Manderley-ház asszonyaDaphne du Maurier 1938-as regénye a Jane Eyre egyik legismertebb átirata. Bár a történet több hasonlóságot mutat az eredetivel, inkább a lélektani hatásokra koncentrál. Nem csak egy szimpla átgondolása egy korábbi kötetnek, hanem fejlődéstörténet, kísértethistória, gótikus regény, thriller, krimi és szerelmi történet is, ami méltán nevezhető mára maga is klasszikusnak. A Jane Eyre-hez hasonlóan foglalkozik a szabadság és konvenciók gondolatával, de inkább az emlékek, vágyak, titkok és az ezekből adódó rettegés a fő témái a könyvnek. Ezeket a szempontokat vizsgálva a legtöbb elhangzott mondat, esemény többértelmű, attól függően, hogy melyik szereplő szemszögéből, tapasztalataiból indulunk ki. Ez teszi letehetetlenné, többször is olvashatóvá ezt a történetet. Újra és újra felülvizsgálható akár ugyanaz a frázis vagy cselekményszál, amire mindenki máshogy reflektál, és közben végig fennmarad a feszültség az olvasóban. Bővebben…

Charlotte Brontë: Jane Eyre

2019.04.26. Charlotte Brontë - Jane EyreMég soha nem olvastam a Brontë nővérektől, de a hírnevük természetesen megelőzi őket, mint a viktoriánus Anglia úttörőit, akik sajnálatosan rövid életük alatt igazi klasszikusokat alkottak. A Jane Eyre-ről olyan jellemzéseket hallottam, mint feminista regény, mely megelőzte a korát, romantikus történet, mely felülmúlja Jane Austen műveit, tragikus könyv, mely méltán foglalta el az őt megillető helyet a klasszikusok között. Ez nagyrészt igaz is – bár Jane Austent nálam továbbra sem előzte meg -, de számomra a szabadságról, és annak különböző formáiról szól. A történet legdrámaibb fordulatai mindig akkor következnek be, mikor valaki szabadságát megsértik. Legyen az lelki-, fizikai-, szellemi-, vagy akár anyagi korlátozás. E mellett ez egy nő története, aki egy férfiak uralta világban nőies marad, de féltve őrzi független szellemét, és ennek megfelelően hozza meg döntéseit. A saját idejét mindenképpen megelőzte, ha nem is abban az értelemben, ahogy elsőre tűnik. A feudális értékek helyett előrevetíti a polgáriasodás eszméit, az egyén függetlenségének problémakörét boncolgatva. Bővebben…

Hamupipőkék

2019.04.19. HamupipőkékCsodálatos gyerekkor után hirtelen veszteségek, tragédiák sora. Fiatalság mostoha körülmények között, majd a sok munka jutalma: házasság egy herceggel. A semmiből előkerül egy addig mellőzött lány, aki minden várakozást felülmúlva elnyeri méltó jutalmát. Röviden így írható le a történet, amit mind ismerünk. A mai olvasmányokban is megtalálhatóak bizonyos minták Hamupipőke életéből, de elhamarkodott lenne ráaggatni a régi címkét (ahogyan azt Elena Favilli, Francesca Cavallo és társaik tették): egy újabb hercegnő, akit megment a herceg. Kívülről egy gyenge, passzív nőnek tűnhet, aki a megmentőjére vár. De ha közelebbről megnézzük, láthatjuk, ez nem ilyen egyszerű. Könnyen félreismerhetjük, ha nem nézzük meg az ő szemszögéből is a történetét. Hamupipőke – hívjuk akár Jane Eyre-nek, Ellának, vagy Sansa Starknak – klasszikus, nőies, újabban alulreprezentált vonásokkal rendelkezik: önzetlen, gondoskodó, udvarias, alázatos. A bántalmazói felé nem lép fel harciasan, vagy más olyan módon, ahogyan elvárnánk. Nem üt vissza, megvívott küzdelmei kívülről nem láthatóak, pedig kifejezi érzelmeit, nem fogja vissza a sírást. Ez viszont nem jelenti azt, hogy alábecsülhetjük, csak a mostohái fizikai erőfölénye miatt tűnhet gyengének. Az ő ereje abban rejlik, hogy megőrzi önmagát, az értékeit amit nem tudnak elvenni tőle, sem kiverni belőle. A kedvességet, kemény munkát és saját morális meggyőződését választja akkor is, mikor ezekkel együtt élni lehetetlennek tűnik. Kreativitását, rugalmasságát és belső tartalékait használja fel a túléléshez. Közben a rászorulóknak is ott segít, ahol tud. Bővebben…