Tekintetek kereszttüzében: Clarice Starling

„Megpróbálja elérni, hogy Buffalo Bill személynek, embernek tekintse Catherine-t. Azt hiszik, hogy magában meg kell fosztania a személyiségétől, tárgynak kell látnia, mielőtt nekiesne. A sorozatgyilkosok mondanak ilyesmiket a börtöninterjúkban, legalábbis egy részük. Azt állítják, olyan az egész, mintha egy babát szednének szét.”

2020.09.25. Tekintetek kereszttüzében - Clarice Starling

Számomra ez az egyik legfontosabb idézet a könyvben, ami elsődlegesen a Buffalo Billként elhíresült sorozatgyilkosról és úgy általában a gyilkos és áldozat közötti lélektani folyamatokról szól. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogyan beszél a könyv Clarice és az őt tárgyiasító, erősen maszkulin közeg kapcsolatáról. Ahogy egy gyilkos dolgát is megkönnyíti, ha áldozatát egy élettelen babának látja, ugyanúgy a tárgyiasítás minden formájának a lényege, hogy megfosszanak valakit az emberi mivoltától, hogy egyetlen eszközzé, egy darab hússá redukálhassák őt mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. Legyen az pusztán a másik látványának élvezete, szexuális vágyak kiélése, vagy a saját örömök hajszolása, a másik fél személyisége, vágyai, érzelmei, személyes gondolatai, világnézete mind-mind hátráltató tényezővé válnak. Ha meglátod a másikban az embert, megismered a jellemét, sokkal nehezebb ízekre szedni vagy egyetlen funkcióra csupaszítani őt. Bővebben…

Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

2020.09.18. Thomas Harris - A bárányok hallgatnak - 1

Vannak nagyon jó krimik, amik bemutatják napjaink nyomozási eszközeit, zseniális lélektani regények felejthetetlen harccal jó és rossz között, letehetetlen thrillerek, amiktől az ember olvasás közben éberen figyel minden zajra, és van A bárányok hallgatnak. A krimi műfajával leginkább az szokott lenni a problémám, hogy könnyen felborul az egyensúly a nyomozás és a szereplők bemutatása között és szárazzá vagy túl hiteltelenné válhatnak, a karakterek ellaposodhatnak, a thrillerek pedig könnyen átfordulhatnak egyszerű ijesztgetésbe. Ez a regény nem csak magába foglalja a felsorolt műfajok legjobb tulajdonságait, de kísérti az olvasót végig, amíg a kezében van a könyv, és még jóval azután is. Ez köszönhető Thomas Harris minden részletre kiterjedő figyelmének, haladó gondolkodásának és leírásainak, a valódi életből lopott emberi gonoszság mindent felülmúló ábrázolásának, a fő történet mellett finoman elővett, érzékenyen kibontott témáknak és a legapróbb vonásokig aprólékosan kigondolt, felejthetetlen, ikonikus karaktereknek.  Bővebben…

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

“…a humor a lélek utolsó védelmi vonala, amíg nevetünk, élünk.”

Nem titok, hogy Fredrik Backman nagy kedvencem: Az ember, akit Ovénak hívnak, A nagymamám azt üzeni, bocs, az Itt járt Britt-Marie és a Mi vagyunk a medvék című könyveit egytől egyig imádtam. Mert bár mind másról szól és látszólag más témákat domborítanak ki, Backman rajtuk hagyta a saját, egyéni kéznyomát. Ezeket kilométerekről ki lehet szúrni, mégis kedvelhetővé, közvetlenné teszik a könyveit és azok szereplőit. Minden történetében megtanítja nekünk, hogyan keressük az embert, a szerethetőt, és az egyéni kifejezésmódot másokban. Bevezet a saját kis gondolatvilágunkból valaki máséba azzal, hogy minden egyes mozdulatukat, megnyilvánulásukat először leírja, majd egy új kontextusba helyezve újra megmutatja. Közben egyszerre nevetünk és könnyezünk rajtuk, tiszta szívből. Ezek után azt hihetnénk, nem ér váratlanul mindez a legújabb könyvét olvasva, de a pasas újra megcsinálta: könnyedén elhozta az év egyik legjobb olvasmányát és szorongva, de stabilan az eddigi legjobb Backman-élményt. Legalábbis számomra ez lett a legmeghatározóbb könyve, ami úgy érzem, a leginkább rólam és hozzám beszélt. Bővebben…

J. K. Rowling: Harry Potter és a félvér herceg (15 év után)

2020.04.03. J.K.Rowling - Harry Potter és a félvér herceg (15 év után)A Harry Potter és a félvér herceg a legkevésbé akció-dús rész a sorozatban, egy csendes felvezetés a végső összecsapás előtt. Így ez a könyv inkább a karakterekre, az ő fejlődésükre és a világépítésre helyezi a hangsúlyt. Ennek eredményeképpen egy nagyon átgondolt, kiforrott történetet kapunk, ahol egyensúlyban van az egyéni dráma, a korábbról beérett helyzet-, és jellemkomikum, egyfajta nosztalgikus hangulat és életigenlés. Szépen mesél az élet minőségéről, a legemberibb érzelmekről, a háború előtti csendről és a felnőtté válásról. Ennek szellemében Harry és Dumbledore kapcsolata kivirágzik. A professzor elkezdi komolyan felkészíteni tanítványát, és Harry végre érezheti, milyen, amikor egyenrangú partnerként, felnőttként tekintenek rá.  Bővebben…

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly (15 év után)

2020.03.13. J.K.Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly (15 év után)Ez a könyv az időről mesél. Az időről, ami elszalad és kiskamaszként elkezd kifolyni a kezeink közül. Mikor már nem a szövetségesünk, inkább ellenfelünk. Arról a pillanatról, amikor elfordulunk a jóságtól, szeretettől és átlépünk egy ponton, ahonnan nem marad visszaút. Azokról a percekről, amit elvesztegetünk azzal, hogy apróságokon vitatkozunk. A boldog, szívmelengető órákról, amik a barátaink körében telnek, vidáman, gondtalanul. Az éjszakákról, amit kiszolgáltatott állapotban töltünk, bízva mások jóindulatában és csak várjuk, hogy végre tovaszálljanak. A hasznos munkával teli napokról, amit egy nemes cél szolgálatába állítunk. A hetekről, amiket tanulással, fejlődéssel, gyakorlással töltünk. A kimerítő hónapokról, amik szembesítenek minket a saját határainkkal. Az évekről, amiket már sosem kapunk vissza, akkor sem, ha elvették tőlünk, és úgy sem, ha időnyerőt használunk. És főképp a le nem élt életről, ami talán sosem adatik már meg, amit nem tudtunk megosztani a szeretteinkkel. A múltról, aminek őrizzük a lenyomatát a személyiségünkben, a legjobb és legrosszabb tulajdonságainkban és a jövőről, amit annyira várunk és hiába próbálunk feltárni. Bővebben…

Ms. Havisham és a megállított óra

2020.02.21. Ms.Havisham és a megállított óraIdőnként mindannyian vágyunk arra, hogy az idő álljon meg. Hogy egy gyönyörű, illékony pillanatban ott maradhassunk. Mivel ez nem lehetséges, kincsként őrizzük az ezeket a lelkünk mélyén, időnként meglátogatjuk, felidézzük őket, így kapaszkodunk a boldogság, nyugalom és szépség múlandóságába. De sajnos ezeknél erősebb érzés a félelem, ami kiskorunktól kezdve formál minket. Az, hogy erősen emlékszünk a fájdalomra, a traumatikus eseményekre, megvédhet minket attól, hogy újra át kelljen élnünk őket. A természet különös fintora, hogy sokan benne ragadnak olyan pillanatokban, amiket mindenáron felejteni szeretnének, mert rettenettel, félelemmel tölti el őket, míg az örömteli idő elröppen a kezeik közül. Charles Dickens megalkotott egy különleges, egyéni karaktert, Miss Havishamet, akinek az élete egy drámai pillanatban megrekedt. Bővebben…

Sally Rooney: Normális emberek

2020.02.07. Sally Rooney - Normális emberekVan valami mazochizmus bennem, mikor olyan könyvet választok, ami gyomronrúg. Ami úgy építkezik, hogy közben azt érzem, porig rombolt bennem valamit. Ami érzelmileg teljesen lemerít, miközben fel is tölt. Valamiért mégis szükségem van néha egy durvább ébresztőre, ami kizökkent a komfortzónámból. Egy élményre, ami mélyen érint. A Normális emberek egy ilyen könyv. Ez egy magányos, melankolikus történet a felnőtté válásról és a szerelemről, ami hirtelen túl sokat ad, majd túl sokat vesz el, így túl nagy hatalma lesz két ártatlan, még romlatlan lélek felett. Észrevétlenül, de egyértelműen bekúszik a olvasó bőre alá. Két sérült fiatal útkeresését kísérhetjük végig, ami nem szép, mert itt nincs csinos kis csomagolópapír, csillámos masni, csak a leplezetlen valósága, esetlensége a tapasztalatlanságnak. Egy utazás, ami éppúgy bővelkedik fájdalomban, mint szeretetben. Két olyan embert ismerhetünk meg, akik tökéletlenek, hétköznapian furcsák, extrémek. Egy olyan kapcsolat ez, ami hatással van rájuk, végérvényesen átformálja őket, de nem jelent gyógyírt a problémáikra. A szerző mindent feltár velük kapcsolatban, ami a megértésükhöz kell, így azt, aki elkezd kötődni hozzájuk, nem ereszti el egy pillanatra sem a történetük. Bővebben…

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

“A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel.”

2020.01.24. Delia Owens - Ahol a folyami rákok énekelnekDelia Owens első regénye a maga nemében páratlan: egyszerre fejlődéstörténet, krimi és egy finom óda az anyatermészethez. A középpontjában Kya Clark áll, akinek az életét az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig követhetjük nyomon, ahogyan magára hagyott hatéves kislányból fiatal nővé cseperedik egy Észak Carolinai kisváros mellett fekvő lápvidékén. Egy magányos, sokszor melankólikus történet ez, ahogyan egy teljes elszigeteltségben élő lány a természetből merít vigaszt, tudást és teremt meg egy különleges életet magának, miközben a csalódásaival, a felnőtté válással és a családja által okozott sebekkel viaskodik. Ezzel párhuzamosan kirajzolódik egy megrázó haláleset története is, amiben Kya lesz az elsőszámú gyanúsított. A könyv párhuzamosan mutatja be a lány fejlődését és a gyilkossági nyomozást, ami egyre növeli a feszültséget, miközben bemutatja a társadalom törékenységét, generációs problémákat, a szegregáció okozta feszültséget, a természet erejét és Kya összetett személyiségét. Ha pár szóban kéne összefoglalnom ezt a kötetet, azt mondanám: egyedülálló, emlékezetes, hangulatos, mély érzelmekkel teli és elgondolkodtató írás, ami nem hagyja hidegen az olvasót. Nem tökéletes, de mindenképpen különleges alkotás. Igazi élmény, amit nem érdemes kihagyni. Bővebben…

Miért nem tudtam végigolvasni Margaret Atwoodtól az Alias Grace-t?

2020.01.10. Miért nem tudtam végigolvasni Margaret Atwoodtól az Alias Grace-tMargaret Atwood fiktív történetének alapja valós: Grace Marks-ot a tizenkilencedik században, Kanadában ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre kettős gyilkosság vádjával, miközben feltételezett bűntársának büntetése kötél általi halál volt, amit végre is hajtottak. Az Alias Grace egy kitalált pszichológus, Simon Jordan vizsgálódásáról szól, aki szeretné kideríteni, valóban bűnös-e a lány. Nem lehet tudni, ki bűnös, ki ártatlan, inkább az emberi természeten és a szereplők közötti interakciókon van a hangsúly. Grace és dr. Jordan belső monológjain keresztül pedig kettejük életébe, gondolatvilágába nyerhetünk nagyobb betekintést. A könyv legnagyobb ereje a feszültségkeltés, amit a folyamatosan jelen lévő kettősséggel ért el a szerző. Váltakozva mutatja a bűnt és ártatlanságot, humanitást és embertelenséget, intelligenciát és ostobaságot, hatalmat és jogfosztottságot, a kimondott és a kimondatlan szavakat. Ezeket viszont nem mindig olyan embertől látjuk, akitől számítanánk rá, így zúdítva ránk kérdések áradatát. Bővebben…

Varázsvilág: Házak harmóniája

“– Ti képtelenek vagytok elolvasni A Roxfort történetét?
– Minek olvasnánk el? – vonogatta a vállát Ron. – Ha valami érdekel, megkérdezünk téged. Te kívülről tudod az egész könyvet.”

2019.09.20. Varázsvilág - Házak harmóniájaA Roxfort sokunk második otthona. Vágyunk azokba a varázslatos tantermekbe, kényelmes közös helyiségekbe, a zegzugos folyosókra és legfőképpen a barátokra, akik hozzánk hasonló értékekkel bírnak. Mindig úgy éreztem, hogy a négy tulajdonság: a bátorság, hűség, leleményesség és a tudásvágy egyensúlyt visz az iskolába, ahol bármelyik diák úgy érezheti, megtalálta a helyét, és már nincsen egyedül. Ezek mind nemes vonások, de sokkal eredményesebbek együtt, összhangban, mint megosztva, önmagukban. Mert akik ezekkel a jellemzőkkel bírnak, kiegészítik, ösztönzik egymást, és mind tanulhatnak a másiktól valamit. A griffendélesektől és hugrabugosoktól a közösségi szellemet, az igazság keresését, bátorságot és hűséges szívet, törekvést a jóságra. A hollóhátasoktól és mardekárosoktól pedig a kitartó munkát, motivációt, az egyéni szerepvállalást, az oktatás fontosságát és a nagyság elérését. Így lesz egy óriási kirakós darabkáiból összerakva egy kerek egész, folyamatosan fejlődő közösség, ahol a különböző egyéniségek inspirálják, erősítik egymást. Van azonban valaki a sorozatban, aki egy személyben egyesíti a négy ház jellemvonásait, így testesítve meg mindazt, ami a Roxfortot jelenti. Személyes kedvencem, akinek a neve is úgy hangzik, mint a szó: harmónia. Ő pedig nem más, mint Hermione Granger. Bővebben…

Grisaverzum: Nyina & Matthias

2019.08.30. Grisaverzum - Nyina & MatthiasLeigh Bardugo a Hat varjúban nem csak izgalmas karaktereket alkotott, de Ketterdam Rómeóján és Júliáján keresztül egy valós szerelmi történetet mutat be. Shakespeare-rel ellentétben az írónő nem állt meg a nagy, beteljesületlen szerelemnél, az elátkozott szerelmesek nem halnak meg, mielőtt egy komoly beszélgetés zajlana köztük. Matthias és Nyina nem csak azt mutatja be, mennyi érzelem férhet meg egy kapcsolatban, de olyan húsbavágó témákat vesz górcső alá, mint a túlzott nacionalizmus, rasszizmus, üldöztetés, vallási különbségek és a rendszer szinten belénk nevelt hazugságok felismerése. Itt van két ember, akik nem azért szeretik egymást, mert ez segíti a dramaturgiát, hanem azért, mert ahogy közel férkőznek egymáshoz, úgy érik el legbelső valójukat, önmagukat. Megtanulják minden különbözőségük ellenére tisztelni, tolerálni, szeretni egymást. Ez a kötelék a végén erősebbnek bizonyul, mint a beléjük nevelt félelem, gyűlölet vagy a kultúrális különbségeik. Bővebben…

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs.Hancock

2019.07.26. Imogen Hermes Gowar - A hableány és Mrs.HancockImogen Hermes Gowar debütáló regénye érzékeket bódító szirénének, amely örvényként húzza le az olvasót 1785 Londonjának brutális valóságába. A gyönyörű megfogalmazásnak, képszerű leírásnak köszönhetően megelevenedik előttünk egy eddig kevéssé ismert világ színes, változatos karakterrajzokkal, ami releváns témákról gondolkodtat el. Meglepő, mégis életszerű helyzetek, humoros hangvétel, élénk beszélgetések, odamondások és ironikus hangvétel színezik a történetet. De ez nem Jane Austen Angliája elszegényedett nemes kisasszonyokkal és gazdag kérőikkel. Ez prostituáltak, kereskedők, munkások, madámok, inasok, mások jóindulatától függők senkiföldje, ahol ember embernek farkasa. Az írónő amilyen nyersen ábrázolja a valóságot, ahol egyenlőtlenség és előítéletek uralkodnak, olyan sejtelmessé, hívogatóvá teszi a sellők és a korabeli kurtizánok életének misztikumát. Bővebben…

Leigh Bardugo: Hat varjú

2019.07.12. Leigh Bardugo - Hat varjúA Hat varjú a legjobb példa arra, hogyan érdemes kalandkönyvet írni a mai fiataloknak. Kiszámíthatatlan és pörgő cselekmény, fokozatosan mélyülő, összetett karakterek, örök, mégis aktuális témák, társadalomkritika, mindez egy jól átgondolt, magával ragadó, kissé sötét hangulatú fantáziavilágban, a Grisaverzumban. Nekem még nem volt szerencsém az írónő többi regényéhez, de így is érthető, élvezhető a történet. Izgalom, dráma, élénk párbeszédek, humor, bölcs és éles látásmód a megfelelő arányban keveredik a könyvben, amit képtelenség letenni. Ha mégis letennénk, lélekben ott maradunk tolvajok, kémek, grisák, kereskedők, maffiózok és politikusok olvasztótégelyében, Ketterdamban. Magunkkal visszük a morális filozofálást túlélésről, politikáról, manipulációról, hazaszeretetről, neveltetésről, a szakadékról egyéni-, és közérdekről és ezek társadalmi szintű konfliktusairól. Bővebben…

A. J. Finn: Nő az ablakban

2019.06.21. A.J.Finn - Nő az ablakbanA. J. Finn debütáló regénye egy izgalmas thriller, feszültséggel teli krimi, lélektani dráma, melynek középpontjában Dr. Anna Fox, egykori gyermekpszichológus áll, aki egy trauma elszenvedése óta, tíz hónapja nem tette ki a lábát New Yorki házából, mert agóriafóbiás. Betegségének természetét rendkívül pontosan, és érzékenyen tárja elénk az író, ami a kötet hangulatát is megadja. Az események naplószerű leírása, és Anna nézőpontja személyessé teszi az élményt az olvasó számára, a cselekmény előrehaladtával pedig egyre jobban megismerhetjük egy nő megbánással, félelemmel teli lelki világát, a sérült gyógyító tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát. Bővebben…

Varázsvilág: Egy szokatlan hős, Göthe Salmander

2019.06.07. Egy szokatlan hős - Göthe SalmanderA Legendás állatok és megfigyelésük forgatókönyvéhez J. K. Rowling egy rendhagyó főszereplőt álmodott meg. Göthe Salmander introvertált, csendes, mégis magabiztos jelleme üdítően hat egy kalandokkal teli fantasy sorozat főhőseként. Általában az ilyen személyiségek mellékszereplők, akik más, erőteljesebb egyéniségek mellett bukkanak fel, kiegészítőként. Ő viszont annyira eltér a megszokottól, hogy sok olvasó / néző fejezte ki csalódottságát, mondván, hogy nem elég domináns karakter. Ez a reakció sajnálatos, de nem meglepő, ha megnézzük, hogyan jelenítik meg a könyvek, filmek az elvárásokat egy férfi felé: legyen vezéregyéniség, fizikailag erős, határozott és ne mutassa ki az érzelmeit. Emellett szinte feltétel, hogy az ilyen személyiségeknek része legyen az agresszió, arrogancia, forrófejűség és a többet erővel, mint ésszel mentalitás. Ezzel szemben Göthe (hasonlóan Peeta Mellarkhoz) alázatos, félénk, érzékeny, gondoskodó, kedves és kompromisszumkész. A kultúránk ezeket a tulajdonságokat egy férfinél rendszerint kínosnak állítja be, így az ő személye minimum kihívás elé állítja azokat, akik nem ehhez a képhez vannak hozzászokva. Bővebben…